...vagyis Drezda üdvözli vendégeit. Első körben (és posztban) szólnék egy pár szót a városról. Drezda hagyományosan Szászország fővárosa, ez csak az NDK-s idők alatt nem volt így hivatalosan, de az újraegyesítés óta Németország ezen államának a székhelye. Eléggé az ország szélén fekszik, a cseh határ alig több, mint 40 km-re van. Mintegy félmillióan lakják, de ebbe bele kell számítani az időközben hozzácsatolt települések (pl. Weixdorf vagy Hellerau) lakóit is.

Drezda nem különösebben az iparáról híres, sokkal inkább a kultúra központja. Épített környezetének szépségei miatt az Elba Firenzéjének is szokták hívni. A város azonban inkább egy kevésbé (kissé finoman fogalmaztam) örömteli eseményről híres. 1945. február 13-áról 14-ére virradóra ugyanis a szövetséges légierők gyakorlatilag porig bombázták. Pontosabban ekkor kezdődőtt egy többnapos támadássorozat, amelynek az lett az eredménye, hogy az óváros gyakorlatilag megsemmisült és szinte nem maradt a városnak olyan része, amely ne szenvedett volna károkat. Az NDK himnuszának első sorát (azaz "Auferstanden aus Ruinen" vagyis felkelve a romokból) bizony nem Drezdáról mintázták, ugyanis az újjáépítés (gyakorlatilag a város belső részeinek (is) az újra felépítése) még évtizedekig eltartott. Sőt, még mind a mai napig vannak foghíjak a belvárosban is. Mi több, az óváros legnagyobbb temploma, a Frauenkirche csak pár éve készült el. Igaz, évtizedekig azért hagyták meg romosan, hogy mementóként szolgáljon. De abból viszont volt még egy az országban, a berlini Kaiser Wilhelm Gedächtniskirche. Igaz, az Nyugat-Berlin területére került.

Hogy ne csak szöveg legyen, jöjjön pár kép is, elsőként a Frauenkirchéről

A kastély részlete

Az opera, vagyis a Semperoper épülete

...és azért villamos is legyen már a képen: a Postplaztra kanyarodó villamos, a háttérben levő ház tetején olvasható a felirat, amely az ide látogató vendéget üdvözli.

Mára ennyit, majd még folytatom!